Én mondtam, hogy aggathatsz rám címkéket, maximum konfettit vagdosok belőle.
Pont akkor szerettem meg a tévelygést, mikor te úgy gondoltad, egyszerűségem visít az éjszakádba. Valójában mindennel lehetne illetni, csak az egyszerűvel nem, bár azzal sem lenne semmi gond. Könnyebb lenne úgy. Szóval úgy vagyok vele, hogy azzal fizetek, amit te gondolsz rólam. Azzal, hogy itt van a semmi, közben ez a minden. Talán egyszer még érdekelt, hogy túl nagy ez az ár. Talán egyszer volt valami erőltetett bizonyítási vágy, hogy láss, ne csak nézz.
Elmúlt. Elengedem a gyeplőt. Elfogadsz így is? Dönts.
Ha igen, akkor hozz fényt is, ne csak vigyed. Nem kell megoldanod az életem, azt majd megteszem én. De épülni szeretnék.
Lassan fel kéne dobni a kérdést, hogy: van-e szándék?...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése