Ősz

Fülledt meleg, ócskaszag, sárga üveg, porszemcsék. Öreg kaller, udvarias. Ásítás, még egyet. Friss HVG. Hosszú ez az út. Visszafele lapozgatom, mindig így szoktam. Unalmas táj, unalmas emberek, unalmas élet. Mintha azok őzek lennének. Nem tudom, nincs rajtam szemüveg.

A vonat zörögve vonszolja át magát az ócska hídon, mi pedig egy emberként sóhajtunk fel, leborulva a folyó festővászon-szépsége előtt.

Gyönyörű Szarvason az ősz.

Bárcsak itt lennél.

Ma is felvette a nem is ráillő cipőt.

Elmúlnak az elsők, befészkel a megszokás, kopogtat az ősz. Most kicsit elestünk, kicsit megbuktunk, kicsit kételkedünk, majd kicsit elengedünk. Nem feltétlenül rossz, amit kaptunk, csak nem ezt vártuk.

Nem könnyű egy ilyen szenvedésszoborral, mint amilyen én vagyok. Ismerem már az összes fűszálat a kertemben, nevet adtam a sárguló leveleknek.Túl sok a semmire fordított idő. Túl kevés a szép szó.

Szegények vagyunk, vagy csak nem látszik, mennyire gazdagok? Egymásból élünk vagy egymással? Én beletettem ebbe a nagy tenyérbe az életem, de minden nap félek, hogy elejtesz. Ez normális?

Jó, hogy itt vagy. De amikor itt vagy, elnézem sokszor, hogy nem vagy itt.