Nem szólok, csak nézem,
ahogy az álmok elporlanak a sötétben.
Kezed fogom, mikor fogom, kicsit jobb.
Nézlek, ki vagy, nem az vagy, aki én, mégis...
maradok tisztelettel
a hallgató
az öntörvényű
a kétkedő
a félszavú.
Hagyj most.
Minek felesleges mondatokba feszülni?
Egyszer úgyis véget ér az este.
