Minden költözés elengedés. Lezársz egy etapot, nyitsz egy újabbat. Költözöl, mert utazol, válsz, házasodsz, többet keresel vagy kevesebbet, felnőtté válsz. Ahogy pakolsz, rátalálsz egy tárgyra, fényképre, egy emlékre. Visszautazol az akkori agyadhoz, az akkori szívedhez. Egy pillanat a döntés: becsomagolod és viszed tovább, vagy történelmed eme tárgyiasult részét elégeted az enyészet oltárán. Jó dolog a régi, túl sok - talán túl fájdalmas - emlékkel terhelt elemeket fejbólintással elengedni, kihajítani, majd hiányuktól szenvedni egy darabig.
Végül is, ha egyszer összegyűjteném, hány meg hány fertelmes mondatot tárgyiasítottam (persze anélkül, hogy tudatában lettem volna), valószínűleg már rám telepedett volna egy olyan kényelmetlenség, amit a jól bevált szellemi szadomazom se enyhítene.
Persze, hogy félek. Elindulni nehéz, főleg egy olyan végzetesen idealista embernek, mint én. Dacos csönd ül körülöttem, csak én, és az életem dobozokban. Ki-betapicskolok érzelemtócsákba, melyeket az itt töltött éveim teremtettek körém. Boldogságok, barátságok, karmolások, slusszpoénok, mindennapi egoizmusok, reggeli felkelések, esti lefekvések, na meg a köztük zajló igazság. Tárgyak, melyekhez személyek kötődnek, akik lelkeket adnak-vesznek az ócskapiacon. S én úgy vagyok vele - javíts ki, ha tévedek -, hogy az életekbe nem ki-be mászkálunk, az érzéseket nem földobjuk-elkapjuk...azért köszönöm, hogy eltévedhettem a félelmes nagy kertben és ott könnyű titkoknak járhattam a végére, hogy menjen a többi. Köszönöm, megy!
Vannak olyan széttépett darabok, melyek már soha nem forrnak egybe, de néhány kötélen ott a gordiuszi csomó, én meg nem vágom ketté, megteszi majd más. Idő, kilométerek, remény arra, hogy egyszer majd újra kiépítek valami lelki egzisztencia-félét, s lenyomom a torkomon a bőghetnéket, mikor bámulom az idegen város hajnalát.
Akartam még mondani egy fontos mondatot /hogy meglegyen végre az i-nek a pontja/, de nem megy, rossz tollbamondó lettem. Most lekapcsolok mindent, ünneplőben vagyok, indulnom kell. Ahhoz, hogy ne fájjon, úgysincsen elég szer.
