Az örökre nem létezik.

Egyik napról a másikra váltunk idegenekké. Látom, érzem. Nem vagyunk se éhesek, se szomjasak, se fáradtak, se boldogok, se semmik. Merre tartunk? Az "örökre" csak egy naiv idióma volt, ami vissza-visszatér, és soha nem tanulunk belőle. Az örökre nem létezik. Egyszerűen nincs. Kész.

Talán csak görcsös erőfeszítés volt az az örökre. Talán csak megnyugtató pipák voltunk egymás életében. 

Szar dolog a szakítás, főleg barátok körében. Aljas kérdőjelek, lemondások, álmatlan éjszakák, vagy éppen gúnyos rémálmok kísértenek. Ezek már mindennapi dolgok, az elcseszett filmem velejárói lettek. Viszont az, hogy többé nem vagyok fontos, elviselhetetlen érzés. Értelmetlen féltékenység gyötör. Azzal, hogy minden előjel nélkül elfordult tőlem, kettétörtek bennem a tegnapok és a holnapok. A tegnapok, amikor azért sírtam, mert sírt.

A holnapokból pedig csak annyi maradt, hogy ismét foltozni kell ezt a rongyos valamit, ami a szívem helyén van. Megérdemeltem. Gondolom.

Egy sáros elme tévképzetei.

Legyen egy hamiskás mosoly a hálapénz. Egy kedves gesztus, hogy integetsz a múltból. Akár (a) jelen is lehetnél. Ha keresnél, megtalálnál. Ha tudnám, hogy gondolsz. Ha írnád, hogy mi van, én meg írnám, hogy minden semmi. Ha borogatnál hűvös szavakkal.

Igen, az most jól esne.

Előle vagy előlem?

- Menj, és tedd meg. Mondd meg neki. Lépj még hármat. Mert, ha ma nem lépsz, lehet, hogy még holnap nem is, de holnap után már késő lesz.

- De nem lehet, mert holnapra -3-at mondanak, ő meg mindig nyűgös hideg időben, meg a politika, meg a pénz, meg a Dundikasejhaja. És amúgy sem forrt még ki teljesen a terv. Nem lehet csak úgy ukmukfuk elkezdeni a boldogságot.

- Ennyit érdemelsz akkor, tedd be a mondandód meg az emlékeket egy hullazsákba, add fel postán, majd visszaküldik. Hülye picsa.

Doktor Kleopátra

Megszűnt bennem a várakozás igénye. Nincs bennem semmi törekvés arra, hogy valaki rám bólintson, megértsen, elfogadjon, méltányoljon, mert nincs szükségem az igazolásaira, filtereire, mércéire, elég a sajátom. "Téged lelkileg karmoltak véresre, nem attól gyógyulsz, ha eszel, vagy megbasznak, nem vegetatív a probléma, tehát a megoldása sem lehet vegetatív. Emeld meg a semmit és távolítsd el magadtól!" Sok-sok éjszakai vonatkattogást vettem sorra, mire ez megvilágosodott bennem. Mire felszínre tört, hogy a megoldás, nem megoldás.  

Doktor Kleopátra szemtelenül válaszol minden egyes kérdésemre, ami az utóbbi pár hónapban foglalkoztatott. Simogatom, szagolgatom, és mosolyogva ingázok a szoba egyik sarkából a másikba. Percenként sikítok fel az önazonosulás mámorában égve. Közben azon jár az agyam, vajon miért tesznek fel nekem az emberek olyan kérdéseket, amikre már tudják a választ? Abban reménykednek, hogy rosszul tudják, vagy abban, hogy udvariasságból hazugsággal etetem majd őket?