Megszűnt bennem a várakozás igénye. Nincs bennem semmi törekvés arra, hogy valaki rám bólintson, megértsen, elfogadjon, méltányoljon, mert nincs szükségem az igazolásaira, filtereire, mércéire, elég a sajátom. "Téged lelkileg karmoltak véresre, nem attól gyógyulsz, ha eszel, vagy megbasznak, nem vegetatív a probléma, tehát a megoldása sem lehet vegetatív. Emeld meg a semmit és távolítsd el magadtól!" Sok-sok éjszakai vonatkattogást vettem sorra, mire ez megvilágosodott bennem. Mire felszínre tört, hogy a megoldás, nem megoldás.
Doktor Kleopátra szemtelenül válaszol minden egyes kérdésemre, ami az utóbbi pár hónapban foglalkoztatott. Simogatom, szagolgatom, és mosolyogva ingázok a szoba egyik sarkából a másikba. Percenként sikítok fel az önazonosulás mámorában égve. Közben azon jár az agyam, vajon miért tesznek fel nekem az emberek olyan kérdéseket, amikre már tudják a választ? Abban reménykednek, hogy rosszul tudják, vagy abban, hogy udvariasságból hazugsággal etetem majd őket?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése