2012. december 15., szombat

Nektek. Mindörökre. Csupaszívvel.

Mert megérdemeljük, hogy egyszer elmúljon minden. És igaz, hogy én Magyar népmeséket dúdolok, miközben magamban mosolyogva káromkodok. De ma este nem, mert itt vagyunk együtt, és megint meghaltam párszor, de mégsem volt annyira rossz, mint szíveket vésni a combom alá. Újra tudok sírni. És a szívem szottyáról is megfeledkeztem öt, akár hat percre. Úgyhogy köszönöm.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése