Szóval.
Ha én itt szenvedek a nyilvánosság előtt, akkor te meg ne add a hülyét, mert neked szent meggyőződésed, hogy én trónon ülve osztogatom az éjszakákat. Nem kell leragadni a külsőségeken, túlléphetnél rajtuk, legalább így utoljára. Elhiheted, nem jókedvemben vagyok kussban. Ha egyszer megszólalnék, olyat mondanék, amiért később falba verném ezt az okos fejem. Unom egyébként ezt a bájcsevejt-vigyort, amit dobtunk ezzel a kockával. Miért erőltetjük?
Egyszer majd nem lesznek összeszorítva a fogaim, és nem fogok tartani attól, hogy itt vagy-ott vagy, csak most ne legyél ott, bárcsak.
Igen, napjában többször eléneklem, hogy jó-jó-jó-dejónekem, te meg el is hiszed. Ragadt rád egyáltalán valami belőlem? Mert eddig olyan klisékkel hitegettem magam, hogy építettünk egy dombot, amire ketten leültünk, és azért most nem romboljuk le, mert én erre - te arra. Meg hogy lett egy ember, akire bármikor bármiben.
Nem akarlak bántani. Ezért vagyok csak csönd neked.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése