A nagy kérdés nem az, mit hoz a holnap. Az igazi kérdés az, hogy mit hoz a tegnap.

Egyszer csak észreveszed, szinte egyik percről a másikra, hogy elmúlt. Már nem fáj, ha végigpörgeted az emlékeket. Már nem érzed üresnek az ágyat. Már nem piszkálod a nyelveddel a sebet a szájpadlásodon. Csak egy heg maradt. Semmi több. 

Már nem teszel fel magadban olyan banális kérdéseket, mint hogy "Miben mérjük a szeretetet?". Már nem ülsz a padlón a hideg falnak dőlve egy közhelyes képeslappal a kezedben. Nem kócolod a hajad kisírt szemmel gyertya mellett, és már azt sem élvezed, hogy a nyitott ablak mellett fagyaszt szét zsinórban a 4.-5. cigaretta. Nem bújsz víz alá este a kádban, várva, hátha nem kell többé feljönni a felszínre. Egész egyszerűen nem érzed többé veszteségnek, ami történt. 

Egyszer csak leporolod az arcodról a sötétséget, és elgondolkozol, hogyan javítsd meg magad. Egyszer csak megunod a hideg falat, a gyertyát, a cigiket. Egyszer csak leírhatatlan késztetés lesz úrrá rajtad, hogy továbblépj. 

...Akkor majd tiszta szívvel rakok egy pipát a bakancslistámra, hogy ez is megvolt.