 |
Dübörög a vér, egymásnak feszül a test, és akkor, és ott, azt is elhiszem magamnak, hogy ő nem csupán egy percig lesz oltalom. Minden egyes alkalommal elkap az az úgyismindegy érzés, és megadom magam. Az összes elvemet, már ha léteztek valaha is, feláldozom azért a néhány fáradt percért, amikor az izzadt ölelésbe beleképzelem, hogy valami szeretetféle szarság is lehetne.
Aztán kényelmetlen neki, nem akarja ezt a részt elnyújtani.
Ledobom a Swarovskit a földre, közben átnézek rajta, és látom, hogy megint nem jutottunk el ágyéktól szívig.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése