Elmúlnak az elsők, befészkel a megszokás, kopogtat az ősz. Most kicsit elestünk, kicsit megbuktunk, kicsit kételkedünk, majd kicsit elengedünk. Nem feltétlenül rossz, amit kaptunk, csak nem ezt vártuk.
Nem könnyű egy ilyen szenvedésszoborral, mint amilyen én vagyok. Ismerem már az összes fűszálat a kertemben, nevet adtam a sárguló leveleknek.Túl sok a semmire fordított idő. Túl kevés a szép szó.
Szegények vagyunk, vagy csak nem látszik, mennyire gazdagok? Egymásból élünk vagy egymással? Én beletettem ebbe a nagy tenyérbe az életem, de minden nap félek, hogy elejtesz. Ez normális?
Szegények vagyunk, vagy csak nem látszik, mennyire gazdagok? Egymásból élünk vagy egymással? Én beletettem ebbe a nagy tenyérbe az életem, de minden nap félek, hogy elejtesz. Ez normális?
Jó, hogy itt vagy. De amikor itt vagy, elnézem sokszor, hogy nem vagy itt.
Nem fogadtad meg a tanácsom...
VálaszTörlésMármint?
TörlésMármint azt, hogy gyakrabban írhatnál boldogabb témákról.
TörlésA boldogságot szavakba foglalni alapvetően sokkal-sokkal nehezebb, mint a keserű gondolatokat. Ezért is ritka jó boldog írásokat találni, ez csak a legnagyobbaknak sikerülhet. Én kevés vagyok hozzá. Azért vannak olyan érzések itt is, amelyeket semmiképp nem negatívan értelmezek, mint a megbocsájtás, köszönet, hála, szerelem.
TörlésValóban nem egy rózsaszín lufi az egész (eltekintve a háttértől :D ), de ez sosem volt cél és nem is lesz.