Lassan telnek a percek a Sorsok házában,
tizennégyharminc.
Fénykorunkban még vártál volna órákat,
mígnem emberszámba veszel.
Ma már az órák is jól esnének,
mert tudnám,
hogy tudod,
várok.
Te a nyelveddel csettintesz kettőt,
én a szívemmel -
édes ez az alma...
Ügyes kis idomár vagy,
én meg azt gondoltam,
bajtárs, vagy barát,
de csak Ember.
Parancsolj, én főztem:
egy tálka prűdségkompót.
Egyet lépünk előre, kettőt vissza.
Úgyhogy viszlátszevasz.
A következő kör a tied.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése