El kéne vinned, jó messze tényleg.

Istenem, kérlek, változtass madárrá,
hogy elrepülhessek innét messze,
minél messzebb!

Lényeget kereső, de nihilt találó ásatások az agyban, kudarcok, pofonok, önmarcangolások, milettvolnák. Görcsös ragaszkodás láthatatlan kötelekhez, köszönetnyilvánítások fejben, anyázások szóban. Fegyvertelen harcok a világgal, ezzel a nyomorult 2013-mal, önmagammal. Elvágyódás, valahova messzire, ahol senki nem ismeri az érzést: minden tökéletesen tökéletlen.

Éjszakai kifakadások, forgolódás. Köszönöm, hogy átsegítettél a magányon. Vajon most merre jársz? Zsákutcák mindenhol, félelem a múlttól, félelem a jövőtől. Egyenetlen járdák.

Beszűkült a képzelet, elfáradtam. Feladom magam az égi rendőrségen, tegyenek belátásuk szerint. Ugyanott tartok, vagy kicsit lejjebb, mit tudom én. El kéne menni, jó lenne tényleg. Keveset láttam, keveset láttalak.